Minden, ami huminsav, fulvosav és himatomelánsav

Huminsavak

Huminsavak a természetben

A humuszanyagok a Földi élet biológiai-kémiai-geológiai bomlástermékei. A Földön található szerves anyag (biomassza) legnagyobb részét a humuszanyagok képezik. A Földi élet egyik legjelentősebb sajátsága, hogy az élő anyag reprodukcióját döntően az élő anyag szilárd bomlástermékei teszik lehetővé. A humusz  (talaj-tőzeg-szén) a szárazföldi élet legfontosabb szilárd bomlástermékei, így ez képezi a kontinentális biomassza sokszorosításának legfontosabb közegét. A mezőgazdasági és gyógyászati gyakorlatban a humuszhordozóknak (tőzeg-leonardite) tulajdonított pozitív hatások hordozói a huminasavak, melyek a kémiai értelemben jól definiálható vegyületcsoportot képeznek, és a szerves anyag bomlásának közbenső termékei. A Földi biomassza bomlási folyamata két fázisra különíthető el, az un. humifikációra és szénképződésre. A humifikáció során képződnek az un. recens huminanyagok, míg a szénképződés során a fosszilis huminanyagok. A huminsavak képződésének kiindulási anyagai az elhalt fás növényi részek, melyek kémiai-biológiai oxidációs-redukciós folyamatok során keletkeznek.

Humifikáció

A szervesanyag bomlásának első fázisában aerob majd anaerob biokémiai oxidáció játszódik le. Ebben a dinamikus egyensúlyi folyamatban képződnek a huminsavak alap építőkövei malyek kiinduló anyagai a nehezen lebomló vegyületek - lignin, tannin, flavonoidok, glycozidok stb. - és ezek származékai. A növényi anyag többi részei - proteinek, cellulóz, szénhidrátok - NH3, CO2, H2S, CH4, H2O stb formában eltávoznak a biomasszából, illetve egyes származékaik a huminsavakhoz kapcsolódva részeivé válnak a humusznak. A viaszok és gyanták mint le nem bomló vegyületek alkotják a bitumen anyagok nagy részét.  A humifikáció későbbi fázisában a hidroxi-aromás molekulák oxikinon-karboxil csoportokkal gazdagodnak majd polimerizációs-micelaképződési folyamtokon mennek át. A humifikáció során tehát a növényi anyagokat alkotó molekulák bomlási folyamatokon mennek keresztül melynek során a huminsavak alap építőkövei képződnek, ezekből épülnek fel a huminsavak.

Szénképződés

Amikor a bomló szerves anyagot szervetlen ásványi, talaj rétegek borítják be akkor kezdődik a szénképződés folyamata, melynek során a korábbi oxidativ környezet reduktívvá alakul., megnő a hőmérséklet és nyomás. Ebben a folyamatban a biológiai folyamatok gyakorlatilag megszűnnek és a jellemző kémiai reakciók a vízkilépés, dekarboxileződés és hidrogén elvonás. Az szerves anyag relatív széntartalma növekszik, a molekulákat összekötő aromás C-O-C kötések aromás C-C (antracén) kötésekké alakulnak.

A biomassza bomlása során a vegyületek relatív széntartalma a következők szerint alakul:

Élő fa50%Tőzeg55-60%Lignit65-70%
Fekete szén80-90%Antracit80-98%Gyémánt100%

A szénképződési folyamat kivételes geológiai körülmények között lelassulhat, visszafordulhat azáltal, hogy levegő és víz kerül a rétegek közé illetve a réteg e felszínre kerül. Az így képződött szeneket nevezik természetesen oxidált-szeneknek, ásványtani nevükön leonardite-nak (Leonard professzor után). A leonardite ásványok min. 70% huminsavat tartalmaznak! Meg kell jegyezni, hogy a világon csak néhány ilyen lelőhely létezik. Világviszonylatban is az egyik legjobb minőségű nyersanyag Magyarországon található.